A 2019-es pandémia életünk minden területére hatással volt. A kutatók már korán megállapították, hogy az időseknek és a nem-átadható betegségben szenvedőknek nagyobb esélyük van súlyosabb kimenetelre a fertőzést követően, azaz az intenzív osztályra kerülésre vagy halálozásra.

A dél-kaliforniai Kaiser Permanente egészségügyi hálózat, ahol a kutatást végezték 4.7 millió lakost szolgál ki 15 központban. A British Journal of Sports Medicine-ben áprilisban publikált tanulmány megállapította, hogy azok, akik rendszeres fizikai aktivitást végeztek mielőtt diagnosztizálták volna náluk a COVID-19-et, 2.5x kisebb eséllyel haltak bele a betegségbe.

A páciensek egy 2 kérdéses tesztre válaszoltak ahányszor csak vizsgálatra érkeztek:

  1. Átlagosan hetente hány napot tölt közepes vagy élénk testmozgással, mint a például a gyors séta?
  2. Átlagosan naponta hány percet edz ezen a szinten?

A rendszer ezt követően minden vizsgálat válaszát összesítve számolta ki az adott páciens eredményét. A közel 49.000 COVID-os betegen végzett tanulmányban résztvevők fizikai aktivitásáról már korábbi adatok is rendelkezésre álltak. Az résztvevők átlag életkora 47.5 év volt, 62% nő és 65% spanyol nemzetiségű volt. Az átlag BMI 31 kg/m2 és majdnem felük esetében volt jelen társbetegség. A betegek 8.6%-a került kórházba, 2.4%-a intenzívre és 1.6%-a hunyt el.

Csupán a nyers adatokat nézve az aktív testmozgást végzőknek 70 százalékkal kisebb esélyük volt kórházba kerülni és 80 százalékkal kisebb a halálozásra. A súlyos szövődmények kockázatát növelő faktorokat, melyeket a CDC (az amerikai Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ) állapított meg figyelembe véve 2.26x kisebb esélyük volt kórházba kerülni és 2.5x kisebb a halálozásra, mint az inaktív pácienseknek. Az leginkább szignifikáns kockázati tényezők az idős kor (60<) és korábbi szervátültetés voltak.

Azt is megállapították, hogy azok a betegek, akik csak „valamennyire” voltak aktívak (<150 perc/hét) ugyanúgy kisebb eséllyel kerültek kórházba vagy haláloztak el azokhoz képest, akik inaktív életmódot folytattak. A faji hovatartozás vagy testsúly (kivéve a kóros elhízást) a tanulmányban nem befolyásolta a betegség súlyosságát.

A tanulmány elkészülte óta a WHO a fizikai inaktivitást felvette a társbetegségek közé a 18 év felettiek esetében, mint súlyosbító egészségügyi állapot.

Ez is nagyon erősen rámutat arra, hogy a köz- és magánegészségügynek a fizikai aktivitást, tehát a rendszeres és célzott edzést gyógyszerként, terápiaként kellene alkalmaznia, azonban ez jelenleg sajnos nincs így.