Izomfeszesség, megrövidülés és letapadás – mi állhat valójában a háttérben?

Vissza a bloghoz

Ha egy izmot feszesnek, kötöttnek vagy „rövidnek” érzünk, könnyű arra következtetni, hogy maga az izom fizikailag megrövidült. Hasonlóan gyakran találkozunk a „letapadás” kifejezéssel is, amikor egy terület keményebb, érzékenyebb vagy kevésbé mozgékony.

A valóság azonban ennél összetettebb. A tapintással érzékelt feszesség vagy a csökkent mozgástartomány önmagában nem mondja meg, mi okozza azt. Szerepet játszhatnak benne a szövetek mechanikai tulajdonságai, az izom–ín rendszer merevsége, a nyújtási tolerancia, az aktuális izomaktivitás és az idegrendszeri szabályozás is.

Ez azért fontos, mert teljesen más megközelítést kíván egy valódi strukturális elváltozás, mint egy olyan működési állapot, amelyben az idegrendszer is jelentősen hozzájárul az adott terület feszességéhez.

Meg tud rövidülni egy izom?

Igen – de nem minden „rövidnek” érzett izom rövidült meg szerkezetileg.

Az izom alkalmazkodó szövet. Tartós immobilizáció, jelentősen megváltozott terhelési környezet vagy bizonyos hosszú távú ingerek hatására az izom szerkezete is változhat. Ugyanez fordítva is igaz: megfelelően nagy volumenű és intenzitású nyújtás hatására bizonyos esetekben az izom szerkezeti jellemzőiben is létrejöhetnek változások.

A hétköznapi mozgásszervi vizsgálatban azonban abból, hogy valaki nem tud egy adott mozgástartományba eljutni, nem következik automatikusan, hogy az adott izom anatómiailag rövidebb lett.

A mozgástartományt ugyanis több tényező együttesen határozza meg.

Akkor mitől lehet „feszes” egy izom?

Amikor egy területet feszesnek érzünk, több különböző jelenséget is érzékelhetünk egyszerre.

• az izom és a hozzá kapcsolódó kötőszövetek mechanikai merevsége
• az izmok aktuális aktivitása
• a nyújtási tolerancia
• a fájdalom vagy kellemetlenség által befolyásolt mozgás
• az idegrendszer reflexes és központi szabályozása
• a testtartáshoz vagy az adott feladathoz szükséges izomműködés
• korábbi sérülésekhez és terhelésekhez kapcsolódó alkalmazkodás

Ezért az „izomtónus” és a „feszesség” sem egyszerűen egyetlen folyamat eredménye.

Az izom nyugalmi ellenállásának vannak passzív, szöveti komponensei, miközben az aktív izomfeszülés és az izmok mozgás közbeni szabályozása jelentős részben az idegrendszer működésétől függ.

Vagyis nem helyes sem azt kijelenteni, hogy minden feszes izom fizikailag megrövidült, sem azt, hogy minden feszességet kizárólag az idegrendszer hoz létre.

Egy egyszerű példa: a kötött combhajlító

Gyakori példa, amikor valaki előrehajláskor vagy nyújtás során nagyon kötöttnek érzi a comb hátsó részét.

„Rövidek a hamstringek.”

Ez azonban önmagában még nem diagnózis.

A csökkent mozgástartomány mögött állhat az izom–ín rendszer nagyobb mechanikai merevsége, eltérő nyújtási tolerancia, az idegrendszer által szabályozott izomaktivitás vagy ezek kombinációja.

Kívülről mindez nagyon hasonlóan nézhet ki: a láb egyszerűen „nem megy tovább”. A háttérben zajló folyamat azonban nem feltétlenül ugyanaz két embernél.

Ez az egyik oka annak, hogy ugyanaz a nyújtógyakorlat az egyik embernél látványosan növeli a mozgástartományt, míg egy másiknál alig hoz változást.

Mi a helyzet a „letapadásokkal”?

A letapadás vagy adhézió valódi orvosi jelenség.

Patológiás adhézió esetén olyan kóros kötőszövetes kapcsolat alakul ki szövetek között, amelyeknek normális körülmények között egymáshoz képest el kellene tudniuk mozdulni.

Ilyen összenövések kialakulhatnak például:

• műtét után
• jelentős szöveti sérülést követően
• gyulladásos folyamatok során
• hegképződéssel összefüggésben

Ez azonban nem feltétlenül ugyanaz, mint amit a hétköznapi mozgásszervi kezelések során „letapadt izomnak” vagy „letapadt fasciának” nevezünk.

Ha egy terület tapintásra keményebb, érzékeny vagy kevésbé mozgékony, abból önmagában nem lehet kijelenteni, hogy ott kóros szöveti összenövés található. A tapintott ellenállást számos más tényező is befolyásolhatja.

Akkor a masszázs vagy a nyújtás nem működik?

Dehogynem. A kérdés inkább az, hogyan működik.

A nyújtás képes növelni a mozgástartományt. Ennek hátterében több mechanizmus is állhat.

• változhat az, hogy mekkora nyújtást érzünk még elfogadhatónak
• változhat az izom–ín rendszer passzív merevsége
• változhat az érzékelés és a mozgás közbeni szabályozás
• hosszabb és megfelelően intenzív program esetén bizonyos szerkezeti tulajdonságok is változhatnak

Hasonlóan egy masszázs, manuális kezelés vagy más beavatkozás hatása sem feltétlenül írható le egyszerűen úgy, hogy a terapeuta „szétszedett egy letapadást”.

A kezelés egyszerre hathat a mechanikai környezetre, az érzékelésre, a panaszérzetre és az idegrendszeri szabályozásra.

Ezért nem az a kérdés, hogy ezek a módszerek „hasznosak-e”. Sokkal érdekesebb kérdés az, hogy az adott embernél mi tartja fenn az adott működési állapotot.

Miért térhet vissza újra a feszesség?

Biztosan sokan tapasztalták már: egy területet megnyújtanak, átmasszíroznak vagy mobilizálnak, utána sokkal lazábbnak érződik – néhány órával vagy nappal később azonban ismét visszatér a korábbi feszesség.

Ez önmagában nem jelenti azt, hogy a kezelés „nem működött”. Azt viszont jelezheti, hogy az adott feszesség nem kizárólag egy lokális mechanikai probléma eredménye.

Ha az idegrendszeri szabályozás, egy másik terület működése vagy egy fennmaradó kompenzációs minta is hozzájárul az állapothoz, akkor önmagában a feszesnek érzett terület kezelése nem feltétlenül változtatja meg azt, ami újra és újra létrehozza ugyanazt a működést.

Nemcsak azt érdemes megkérdezni, hogy „hogyan lazítsuk el?”, hanem azt is: miért válik ez a terület újra feszessé?

Hogyan közelíti meg ezt a NeuroReset^®?

A NeuroReset^® rendszerében nem abból indulunk ki, hogy minden feszes izom mögött idegrendszeri probléma található. És nem abból sem, hogy egy feszesnek érzett izmot egyszerűen „meg kell lazítani”.

Azt vizsgáljuk, hogyan működik az adott terület az egész rendszer részeként, és hogy az idegrendszeri szabályozás milyen szerepet játszik az aktuális működési mintában.

Reflexes tesztekkel és azonnali újrateszteléssel azt figyeljük, hogyan változik az izom működése különböző ingerek hatására.

Ha egy meghatározott inger megváltoztatja a vizsgált reflexes választ, az információt adhat arról, hogy az adott érzékszervi bemenet kapcsolatban áll a vizsgált motoros működéssel.

A cél tehát nem az, hogy minden problémát „feszes izomként”, „letapadásként” vagy éppen „idegrendszeri problémaként” címkézzünk.

A cél annak vizsgálata, hogy az adott embernél mi befolyásolja a működést.

Nem mindig ott van a kérdés, ahol feszesnek érezzük

Egy feszes izom valós jelenség. A kötöttség érzése is valós. A csökkent mozgástartomány is valós.

De egyik sem árulja el automatikusan az okát.

• Lehet benne strukturális komponens.
• Lehet benne mechanikai komponens.
• Lehet benne idegrendszeri komponens.
• És ezek egyszerre is jelen lehetnek.

Ezért önmagában a „feszes”, „rövid” vagy „letapadt” megnevezés helyett érdemes egy lépéssel tovább menni:

Miért működik így ez a terület?