35 éve fennálló farokcsonti panasz megszűnése, évek óta tartó nyak–váll merevség javulása

Kiinduló helyzet

A páciens irodista hölgy, akinél évek óta fennállt a nyak- és vállmerevség, valamint a csípő korlátozott mozgása, elsősorban a combnyitás nehezítettségével. A farokcsonti panasz ennél jóval régebbi volt: mintegy 35 évvel korábban kezdődött. A terület kezdetben fokozottan érzékeny volt, később a tartós ülés egyre kellemetlenebbé, majd fájdalmassá vált.

A kórelőzmény több gyermekkori és felnőttkori fizikai eseményt, valamint több műtéti heget tartalmazott. A tesztelés során azonban nem minden, kezelésben relevánsnak bizonyuló fizikai minta volt egyértelműen visszaköthető egy konkrét, felidézhető eseményhez. Emiatt az első kezelésnél a feltárt fizikai eredetű diszfunkciókat nem kapcsoltuk utólag önkényesen valamelyik anamnézisben szereplő sérüléshez.

Korábbi események az anamnézisben

• 6 évesen egy komód magára borulása közben egy lemez a bal szem alá vágást ejtett
• 8–12 éves korban táncpróba közben kőpadlóra esve a tarkóját erőteljesen beütötte
• Kb. 3 évvel korábban autóba beüléskor a fej jobb oldalát beütötte az ajtókeretbe
• Kb. 10 évesen jeges járdán hanyatt esett, iskolatáskával a hátán
• 10–12 éves korban görkorcsolyázás közben betonra esett, farral; ezt követően napokig alig tudott járni
• Kb. 15 évvel korábban metróba beszállásnál a jobb sípcsontja zúzódást szenvedett

Hegek

• Bal szem alatt — gyermekkori sérülésből
• Alhas — 2011-es vakbélműtétből
• Gát — 2006-os szülésből
• Külső és belső aranyérműtét hege — 2018-ból

Fennálló panaszok

• Évek óta fennálló nyak- és vállmerevség
• Csípőmerevség, jelentősen korlátozott combnyitás
• 35 éve kezdődött farokcsonti érzékenység, amely később ülésre kellemetlenné, majd fájdalmassá vált

Vizsgálat és neurológiai összefüggések

A két kezelés során két külön panasz került fókuszba. Az első alkalommal a nyak–váll merevséget vizsgáltuk és kezeltük. Ekkor két fizikai eredetű diszfunkciós mintát azonosítottunk. A tesztelés ezek korábbi fizikai eredetét jelezte, azonban az eredeti eseményeket a páciens nem tudta egyértelműen beazonosítani.

A második alkalommal célzottan a 35 éve fennálló farokcsonti panaszt vizsgáltuk. Ekkor a gyermekkori farokcsonti sérüléshez kapcsolódó minta mellett egy 10 évvel korábbi érzelmi trauma is előkerült. Ezt az érzelmi eseményt a páciens az anamnézisfelvétel során nem említette; csak a célzott tesztelés során vált relevánssá.

Kezelés 1 — nyak–váll panasz

Az első alkalommal kifejezetten az évek óta fennálló nyak- és vállmerevséget céloztuk. Két fizikai eredetű diszfunkciós mintát kezeltünk. Bár a minták fizikai traumához kapcsolódtak, az eredeti sérülések pontos eseményeit nem tudtuk megbízhatóan beazonosítani.

Első minta

Második minta

„Könnyebb tartani a nyakamat, tapintásra teljesen más. Puha.” — a páciens visszajelzése, 2026.07.31.

Kezelés 2 — 35 éve fennálló farokcsonti panasz

A második alkalommal már célzottan a farokcsonti panaszt vizsgáltuk és kezeltük. A páciens ezt a problémát 35 évre vezette vissza: kezdetben a farokcsont fokozott érzékenységét észlelte, később az ülés egyre kellemetlenebbé, majd fájdalmassá vált.

Első minta — gyermekkori farokcsonti sérülés

Második minta — 10 évvel korábbi érzelmi trauma

Ez az esemény az előzetes anamnézisben nem szerepelt; a célzott tesztelés során került elő.

A kezelést követően a farokcsonti panasz 5–6 napig átmenetileg felerősödött, majd fokozatosan enyhült.

„5–6 napig rosszabb volt a farokcsonti panasz, majd lassan enyhült és most tünetmentes.” — a páciens visszajelzése, 2026.08.10.

Eredmény

A két kezelés két külön panaszra irányult. Az első alkalom után a nyak–váll területén egyértelmű változást jelzett vissza a páciens. A második kezelés után a farokcsonti panasz először átmenetileg felerősödött, majd fokozatosan megszűnt; a 2026.08.10-i utánkövetéskor a páciens tünetmentesnek mondta a területet.

Összegzés

Ez az eset két külön kezelési fókuszt mutat be. Az első alkalommal az évek óta fennálló nyak–váll merevséget céloztuk, és két fizikai eredetű diszfunkciós mintát kezeltünk. A páciens ezt követően könnyebb nyaktartásról és a nyak tapintásának jelentős változásáról számolt be.

A második kezelés fókusza a 35 éve fennálló farokcsonti panasz volt. A célzott vizsgálat során a gyermekkori farokcsonti sérüléshez kapcsolódó minta mellett egy 10 évvel korábbi érzelmi trauma is előkerült, amely az előzetes anamnézisben nem szerepelt. A kezelés után 5–6 napos átmeneti felerősödést követően a panasz fokozatosan megszűnt, és a páciens az utánkövetéskor teljes tünetmentességről számolt be.

A csípő és a combnyitás korlátozottsága, valamint a páciens egyéb panaszai nem képezték ennek a két kezelésnek a fő fókuszát, ezért ezek eredményéről az eset jelen szakaszában nem teszünk következtetést.