Jobb oldali instabilitás és végtaghossz-különbség gyermekkori tibiasérülés után

Kiinduló helyzet

A páciens gyermekorvos, aki gyermekkorában — 14 évesen — jobb oldali sípcsontfejléc-sérülést (tibia epiphyseolysis) szenvedett el. A sérülést lemezes rögzítéssel kezelték, fél évvel később a lemezt eltávolították; ezalatt hat hétig körkörös gipszt viselt. Érdemi rehabilitáció nem volt, a páciens aktívan sportolt tovább. A dokumentáció szerint a tibialis izomzat is érintett volt. Tinédzserkorában mindkét bokáján többször bokát rándított focizás közben, amelyek pihentetéssel gyógyultak. 2022-ben bal ACL-ruptura következett be, amelyet konzervative kezeltek — az ízület stabil maradt, és több hónapos javulás következett. 2024 végén azonban futás kapcsán túlterheléses panaszok jelentkeztek, 2025 elején barefoot cipőre váltott.

Hegek

• Jobb sípcsont — lateralis heg (első műtét), medialis heg (második, lemezeltávolító műtét); a medialis heg felső részén kissé kevésbé mobilis terület
• Jobb csípőlapát felett — anyajegy eltávolításból
• Háton — 2 anyajegy eltávolításból

Fennálló panaszok

• Jobb boka túlpronációja lépés közben — a jobb láb és jobb oldal általános instabilitása
• Jobb csípő gyengesége, az izmok aktivációja aszimmetrikus az ellenoldalhoz képest
• Végtaghossz-különbség
• Bal oldali feszesség, amely a bal sípcsont külső részétől a bal bordáig vándorol, kattogást okoz
• Bal SI-ízület időszakos zárlata (főleg hajlongásos terhelés után)
• Tartós futás után kompenzáló izmok merevedése: m. iliopsoas mindkét oldalon, csípőközelítők, derék

Vizsgálat és neurológiai összefüggések

A reflexalapú tesztek alapján a tibiasérülés két műtéti hege — a lateralis és a medialis — eltérő izompárokat érintett, és egymást követve kerültek azonosításra. Emellett korábbi focisérülések nyomán is fennálló kompenzációs minták mutatkoztak, amelyek a jobb csípő stabilizáló izomzatát érintették.

Kezelés

Első kezelés — 2026. május 14.

Második kezelés — 2026. május 21.

Másodlagosan görcsösen feszes: m. iliacus (jobb)

Másodlagosan görcsösen feszes: m. iliacus (jobb)

Harmadik kezelés — 2026. május 28.

Eredmény

„Szépen alakult a helyzet a legutóbbi kezelés óta. 2–3 naponta tudok futni, a jobb oldali instabilitás szinte megszűnt, és a futás után sem jönnek már izomfájdalmak." — A páciens visszajelzése a harmadik kezelés után

A folyamat részletesen

A kezelések közötti visszajelzések dokumentálják, hogyan zajlott a stabilizálódás — beleértve azt a közbülső visszarendeződést is, amely végül pontosabb képet adott a probléma rétegeiről.

Az első kezelés után (2026. május 20.)

„Összességében egy nagyon pozitív változást észlelek: a jobb bokám instabilitása teljesen megszűnt, a kezelés másnapja óta egyszer sem volt olyan mértékű túlpronáció, mint előtte. Maga a jobb alsó végtagom izomzata is jól összerendezett, végre nem kapcsolnak ki az izmok, és mintha ott is terhelődnének, ahol kell. És az eddig feszesebb bal oldal is engedni látszik. A végtaghossz-különbség még megvan, de talán az is javult kicsit. Stabil boka mellett viszont egyáltalán nem olyan zavaró, mint a kezelés előtt volt. Majdnem 100%." — a páciens visszajelzése az első kezelés másnapján

A második kezelés előtt (2026. május 21.)

Az első kezelés után jelentős javulás történt, de a változás ekkor még nem maradt teljesen stabil. A következő napokban a panaszok egy része visszatért, ami fontos információt adott a további munkához: azt jelezte, hogy nem egyetlen kompenzáció tartotta fenn a problémát, hanem több, egymásra épülő idegrendszeri diszfunkció is szerepet játszhatott benne.

„Jobb mély csípőben visszaromlott, 70%." — a páciens jelzése a második kezelés napján

Ez a visszarendeződés nem a folyamat végét jelentette, hanem segített pontosabban látni, merre kell tovább vizsgálni. A következő alkalmakon ezekkel a mélyebb fenntartó tényezőkkel dolgoztunk tovább.

A második kezelés után (2026. május 27.)

„Kb. a második kezelés utáni 3. naptól stabilabb voltam, úgyhogy a megbeszélteknek megfelelően futni is elmentem. Ez próbára tette a rendszert: futás közben éreztem, hogy a bal deréktáji rész feszes, a jobb farizom meg egy idő után nem tart. Nem toltam túl, ennek ellenére másnapra jelentős jobb alhasi izomfájdalmam lett. Ez nem az iliacus, az csendben maradt mióta kezelte Gábor. Talán a ferde hasizmok kaptak több ingert, mint eddig, ennek kóros működése már felmerült az elmúlt találkozásunkkor. Viszont az alsó végtagok eddig megoldott problémái nem tértek vissza, aminek örülök." — a páciens visszajelzése a második kezelés után

A harmadik kezelés után (2026. június 10.)

„Szépen alakult a helyzet a legutóbbi kezelés óta. 2–3 naponta tudok futni, a jobb oldali instabilitás szinte megszűnt, és a futás után sem jönnek már izomfájdalmak. Köszönöm a segítséget, egyelőre úgy érzem, hogy itt megállhatunk. Ha visszatérnének a panaszok, jelentkezek." — a páciens visszajelzése a harmadik kezelés után

Összegzés

Ez az eset szemléletesen mutatja, hogy gyermekkori csontrendszeri sérülés után — még rehabilitáció nélkül is elvégzett sporttevékenység mellett — az idegrendszer tartós kompenzációs mintákat rögzít a műtéti hegek körül, amelyek évtizedekkel később is aktívan befolyásolják az izomszabályozást.

A jobb boka instabilitása nem strukturális probléma volt: a tibia műtéti hegei gátolták az m. extensor digitorum longus és az m. tibialis anterior aktivációját, ami bokaszintű koordinációs zavart okozott. A jobb csípő gyengesége szintén idegrendszeri gátlásból fakadt — nem izomhiányból.

Három alkalom elegendő volt ahhoz, hogy a páciens rendszeres futáshoz tudjon visszatérni izomfájdalmak nélkül.