Kiinduló helyzet
A páciens gyermekorvos, aki gyermekkorában — 14 évesen — jobb oldali sípcsontfejléc-sérülést (tibia epiphyseolysis) szenvedett el. A sérülést lemezes rögzítéssel kezelték, fél évvel később a lemezt eltávolították; ezalatt hat hétig körkörös gipszt viselt. Érdemi rehabilitáció nem volt, a páciens aktívan sportolt tovább. A dokumentáció szerint a tibialis izomzat is érintett volt. Tinédzserkorában mindkét bokáján többször bokát rándított focizás közben, amelyek pihentetéssel gyógyultak. 2022-ben bal ACL-ruptura következett be, amelyet konzervative kezeltek — az ízület stabil maradt, és több hónapos javulás következett. 2024 végén azonban futás kapcsán túlterheléses panaszok jelentkeztek, 2025 elején barefoot cipőre váltott.
Hegek
- Jobb sípcsont — lateralis heg (első műtét), medialis heg (második, lemezeltávolító műtét); a medialis heg felső részén kissé kevésbé mobilis terület
- Jobb csípőlapát felett — anyajegy eltávolításból
- Háton — 2 anyajegy eltávolításból
Fennálló panaszok
- Jobb boka túlpronációja lépés közben — a jobb láb és jobb oldal általános instabilitása
- Jobb csípő gyengesége, az izmok aktivációja aszimmetrikus az ellenoldalhoz képest
- Végtaghossz-különbség
- Bal oldali feszesség, amely a bal sípcsont külső részétől a bal bordáig vándorol, kattogást okoz
- Bal SI-ízület időszakos zárlata (főleg hajlongásos terhelés után)
- Tartós futás után kompenzáló izmok merevedése: m. iliopsoas mindkét oldalon, csípőközelítők, derék
Vizsgálat és neurológiai összefüggések
A reflexalapú tesztek alapján a tibiasérülés két műtéti hege — a lateralis és a medialis — eltérő izompárokat érintett, és egymást követve kerültek azonosításra. Emellett korábbi focisérülések nyomán is fennálló kompenzációs minták mutatkoztak, amelyek a jobb csípő stabilizáló izomzatát érintették.
A vizsgálat kulcsmegállapításai
- Tibia lateralis heg (1. műtét) — m. extensor digitorum longus gátolt, m. flexor hallucis longus facilitált: a lábujjak feszítőjének kiesése bokaszintű instabilitást okoz
- Tibia medialis heg (2. műtét) — m. tibialis anterior gátolt, m. tibialis posterior facilitált; m. iliacus görcsösen feszes
- Korábbi focisérülések — 1. minta — m. gluteus medius gátolt (lig. iliotibiale), m. gluteus maximus facilitált (lig. metatarsale): jobb csípőstabilizáció hiánya
- Korábbi focisérülések — 2. minta — m. fibularis longus gátolt (lig. tibiofibulare anterius), m. tibialis anterior facilitált (retinaculum musculorum extensorum superius); m. iliacus görcsösen feszes
- Korábbi focisérülés — 3. alkalom — m. gluteus minimus jobb oldalon gátolt (lig. plantare longum), bal m. gluteus minimus facilitált (lig. plantare longum)
Kezelés
Első kezelés — 2026. május 14.
Tibia lateralis heg (1. műtét) — gátolt
- m. extensor digitorum longus (jobb)
Tibia lateralis heg (1. műtét) — facilitált
- m. flexor hallucis longus (jobb)
Korábbi focisérülés — gátolt
- m. gluteus medius (jobb) — lig. iliotibiale
Korábbi focisérülés — facilitált
- m. gluteus maximus (jobb) — lig. metatarsale
Második kezelés — 2026. május 21.
Tibia medialis heg (2. műtét) — gátolt
- m. tibialis anterior (jobb)
Tibia medialis heg (2. műtét) — facilitált
- m. tibialis posterior (jobb)
Másodlagosan görcsösen feszes: m. iliacus (jobb)
Korábbi focisérülés — gátolt
- m. fibularis longus (jobb) — lig. tibiofibulare anterius
Korábbi focisérülés — facilitált
- m. tibialis anterior (jobb) — retinaculum musculorum extensorum superius
Másodlagosan görcsösen feszes: m. iliacus (jobb)
Harmadik kezelés — 2026. május 28.
Korábbi focisérülés — gátolt
- m. gluteus minimus (jobb) — lig. plantare longum
Korábbi focisérülés — facilitált
- m. gluteus minimus (bal) — lig. plantare longum
Eredmény
- Jobb boka túlpronációja lépés közben
- Jobb csípő gyengesége, aszimmetrikus izomaktiváció
- Bal oldali feszesség, vándorló kattogás
- Futás után kompenzáló izmok merevedése
- Végtaghossz-különbség
- Jobb boka instabilitása megszűnt
- Jobb alsó végtag izomzata rendezett aktivációt mutat
- Bal oldali feszesség engedett
- Futás után nincs izomfájdalom
- 2–3 naponta tud futni akadálytalanul
„Szépen alakult a helyzet a legutóbbi kezelés óta. 2–3 naponta tudok futni, a jobb oldali instabilitás szinte megszűnt, és a futás után sem jönnek már izomfájdalmak." — A páciens visszajelzése a harmadik kezelés után
A folyamat részletesen
A kezelések közötti visszajelzések dokumentálják, hogyan zajlott a stabilizálódás — beleértve azt a közbülső visszarendeződést is, amely végül pontosabb képet adott a probléma rétegeiről.
Az első kezelés után (2026. május 20.)
„Összességében egy nagyon pozitív változást észlelek: a jobb bokám instabilitása teljesen megszűnt, a kezelés másnapja óta egyszer sem volt olyan mértékű túlpronáció, mint előtte. Maga a jobb alsó végtagom izomzata is jól összerendezett, végre nem kapcsolnak ki az izmok, és mintha ott is terhelődnének, ahol kell. És az eddig feszesebb bal oldal is engedni látszik. A végtaghossz-különbség még megvan, de talán az is javult kicsit. Stabil boka mellett viszont egyáltalán nem olyan zavaró, mint a kezelés előtt volt. Majdnem 100%." — a páciens visszajelzése az első kezelés másnapján
A második kezelés előtt (2026. május 21.)
Az első kezelés után jelentős javulás történt, de a változás ekkor még nem maradt teljesen stabil. A következő napokban a panaszok egy része visszatért, ami fontos információt adott a további munkához: azt jelezte, hogy nem egyetlen kompenzáció tartotta fenn a problémát, hanem több, egymásra épülő idegrendszeri diszfunkció is szerepet játszhatott benne.
„Jobb mély csípőben visszaromlott, 70%." — a páciens jelzése a második kezelés napján
Ez a visszarendeződés nem a folyamat végét jelentette, hanem segített pontosabban látni, merre kell tovább vizsgálni. A következő alkalmakon ezekkel a mélyebb fenntartó tényezőkkel dolgoztunk tovább.
A második kezelés után (2026. május 27.)
„Kb. a második kezelés utáni 3. naptól stabilabb voltam, úgyhogy a megbeszélteknek megfelelően futni is elmentem. Ez próbára tette a rendszert: futás közben éreztem, hogy a bal deréktáji rész feszes, a jobb farizom meg egy idő után nem tart. Nem toltam túl, ennek ellenére másnapra jelentős jobb alhasi izomfájdalmam lett. Ez nem az iliacus, az csendben maradt mióta kezelte Gábor. Talán a ferde hasizmok kaptak több ingert, mint eddig, ennek kóros működése már felmerült az elmúlt találkozásunkkor. Viszont az alsó végtagok eddig megoldott problémái nem tértek vissza, aminek örülök." — a páciens visszajelzése a második kezelés után
A harmadik kezelés után (2026. június 10.)
„Szépen alakult a helyzet a legutóbbi kezelés óta. 2–3 naponta tudok futni, a jobb oldali instabilitás szinte megszűnt, és a futás után sem jönnek már izomfájdalmak. Köszönöm a segítséget, egyelőre úgy érzem, hogy itt megállhatunk. Ha visszatérnének a panaszok, jelentkezek." — a páciens visszajelzése a harmadik kezelés után
Összegzés
Ez az eset szemléletesen mutatja, hogy gyermekkori csontrendszeri sérülés után — még rehabilitáció nélkül is elvégzett sporttevékenység mellett — az idegrendszer tartós kompenzációs mintákat rögzít a műtéti hegek körül, amelyek évtizedekkel később is aktívan befolyásolják az izomszabályozást.
A jobb boka instabilitása nem strukturális probléma volt: a tibia műtéti hegei gátolták az m. extensor digitorum longus és az m. tibialis anterior aktivációját, ami bokaszintű koordinációs zavart okozott. A jobb csípő gyengesége szintén idegrendszeri gátlásból fakadt — nem izomhiányból.
Három alkalom elegendő volt ahhoz, hogy a páciens rendszeres futáshoz tudjon visszatérni izomfájdalmak nélkül.
Gyakori kérdések
Miért okozhat gyermekkori csontrendszeri sérülés felnőttkori instabilitást?
A műtéti hegek az idegrendszer számára tartós védelmi mintákat rögzítenek. Ha rehabilitáció nélkül folytatódik a terhelés, ezek a minták beépülnek a mozgásszabályozásba, és évtizedekkel később is aktívak maradnak — különösen, ha újabb terhelés vagy sérülés aktiválja őket.
Hogyan okozhat boka instabilitást egy sípcsont-heg?
A tibia műtéti hege az idegrendszeren keresztül gátolhatja a boka és a lábfej stabilizációjában kulcsszerepet játszó izmokat — például az m. extensor digitorum longust vagy az m. tibialis anteriort. Ha ezek nem aktiválódnak megfelelően, a boka lépés közben nem stabilizálódik kellőképpen.
Miért ingadozhat az állapot kezelések között?
Az idegrendszer az újonnan helyreállított mintákat fokozatosan integrálja a mozgásszabályozásba. A kezelések közötti ingadozás — ahogy ebben az esetben is látható volt — normális része a folyamatnak: a rendszer teszteli és konszolidálja az új egyensúlyi állapotot.
Az itt bemutatott eset egyéni példa. Az eredmények személyenként eltérhetnek. Ez az esettanulmány valós eset alapján, a páciens hozzájárulásával készült. A NeuroReset® nem orvosi kezelés, és nem helyettesíti a szakorvosi ellátást.
Gyermekkori sérülés, amelynek következményei máig érezhetők? Érdemes megvizsgálni, hogy az Ön esetében is szerepet játszhat-e az idegrendszeri szabályozás.
Ha szeretne hasonló szakmai tartalmakról, a következő Rendszerbemutató Napról vagy a jövőbeli képzésről is értesülni, kérjen emailes értesítést.
Értesítést kérek